Lejött, nyugi

Ami azt illeti kicsit meglepő, de jó befejezésnek tartom, így mondjuk megtudjuk mind, h mi is lett a teljes Baál-K. családdal, hiszen ő maga Croton utcáin esett L, a gyermeket kimenekítették..

Bár Korona és K.-ben szerintem nem teljesen azonos az általad leírt két személy múltja -Tanith és a Crantaiak majdani rangidőse..-, bár ha az ember naon akarja, rá lehet húzni/erőltetni az egészet..

Egyébként lezárásnak, csavarnak a novella végére egész jó, csak mintha hiányozna mi.. Én mindenesetre a helyedben egy regény formájában dolgoztam voolna ki cranta végnapjait.. Jó téma lett volna..

Sztem

Üdv!

A M*-ra vonatkozó kiadói tervek bővültek Renier Úr "Krán" című kötetével. A minimális ismertető pedig azt írja, hogy a könyv "két kisregényből" fog állni. Kornya Zsolt eddigi fórumhozzászólásai azt sugallták, hogy ebben az évebn nem fog "masszívabb Írásműveket" letenni az asztalra, illetve, hogy maximum 50%osan új dolgok várhatóak tőle.

Amennyiben a fentiekben általam rendszerezett info-halmaz korrekt, akkor a tervezett Krán kötet egyik kisregénye új, a másik régi, adott esetben már többször is megjelent történet lesz. Mondjuk a Kráni krónika. Vajon ez azt jelenti, hogy a Delta is átveszi a Tuannak azt az  általam rendszeresen ostorozott
kiadói gyakorlatát, mely szerint a rajongókat egy-egy új fél/harmad könyvért teljes árat kell majd fizetniük?

Puma írta:

Amennyiben a fentiekben általam rendszerezett info-halmaz korrekt, akkor a tervezett Krán kötet egyik kisregénye új, a másik régi, adott esetben már többször is megjelent történet lesz. Mondjuk a Kráni krónika. Vajon ez azt jelenti, hogy a Delta is átveszi a Tuannak azt az  általam rendszeresen ostorozott kiadói gyakorlatát, mely szerint a rajongókat egy-egy új fél/harmad könyvért teljes árat kell majd fizetniük?

Nem, ez azt jelenti, hogy szeretnénk a lehető legtöbb régi adósságot rendezni a M* háza táján.
Ezek egyikeként például végre megjelentetjük Raoul Renier teljes Krán-regényét, de ugyanígy tárgyalásokat folytatunk be nem fejezett trilógiák záró darabjait, hosszú évekkel ezelőtt megígért kötetek publikálását (stb., stb.) illetően is.

Konkrétumokkal azonban csak akkor fogunk szolgálni mindezekkel kapcsolatban, amikor már az adott kiadványok nyomdai előkészítési munkálatai zajlanak.

Tisztelt a szerk.!

Köszönöm válaszát! Sajnos ennek ellenére sem állíthatom, hogy a konkrét kötettel kapcsolatban tisztán látom a helyzetet...

Ezek szerint  az önök által kiadni tervezett TELJES Renier-féle Krán regény TELJESEN kiadás-szűz, még soha egyetlen fejezete sem jelent meg nyomtatásban?

Erősen leromlott szellemi állapotomra való tekintettel arra kérném, hogy másodjára mindezt úgy magyarázza el nekem, akárha egy ötéves gyereknek tenné...

Utoljára szerkesztette Puma (2008-02-01 22:20:09)

Köszönet!

a szerk. írta:

Tisztelt Puma,

nem, megjelentetni kívánt Krán-regényünk nem "teljesen kiadás-szűz", mivel részét alkotja Raoul Renier korábban már megjelent kráni novellája is.

Tisztelt a szerk!

Először is minden elismerésem a kiadó munkatársaié az eddigi és ezutáni munkáért, de esdekelve kérem ne kezdjük már el itt is azt a rombolást amit a Tuan végez!

miért kell kibabrálni a régi vásárlókkal?!?! ne takarózzunk már azzal h. "nem lehet megszerezni" a régi LE-s dolgokat! a Holdak és Vándorok meglétével az ilyen jellegű indokok, kiegészítve a "csak h. egy helyen legyen" dolgokkal részemről teljességgel érvényüket vesztették...
az ilyen kiadásokkal csak a régi rajongók szivatása és pénztárcánk megcsapolása folytatódik...

Tudom h. ez is csak egy vélemény a sok közül, ráadásul látszólag még a kiadó gazdasági céljainak is ellentmond -de egyrészt csak látszólag - másrészt azért nem valószínű h. egyedül vagyok vele...

Tisztelt a szerk.!

Lehet tudni arról, hogy az egykori Szürkék közül folytatja-e valaki a munkát szerepjáték fronton? Vagy Ti csak az irodalmi tevékenységgel foglalkoztok és a szerepjáték részleg teljes egészében a Tuan-é? Bár én az Északfölde kieget pl. szívesen olvasnám játéktechnika nélkül is

Tisztelt "a szerk."!

Köszönöm a választ. Igen, a Szürkék alatt a Szürkecsuklyás Testvériség értendő. Megkérdezném én őket is, csak nem tudom, hol. Azt hittem, hogy Nektek esetleg van kapcsolatotok velük. Kár lenne szerepjáték szinten "veszni hagyni" őket.
Pozitív dolognak tartom a "nem ígérgetünk" hozzáállást, bár a többi kiadó is mindig ezzel kezdte aztán mégis jöttek a teljesítetlen ígéretek. Remélem ez most nem így lesz. Jómagam számára ugyanis mindegy, hogy melyik kiadó adja ki a regényeket/sz.játék-kiegeket, a lényeg, hogy legyenek (és jó minőségűek legyenek).

Üdv!

Marcus: Hogy a Delta mit, az kérdés. Én a magam részéről kalózkiadványnak tekintem: a Tuan 'Alidax gyöngyei' című kötetében található elbeszélésem nem egy végleges és nem is véglegesre szerkesztett változat, amelynek a felhasználási jogát egy decemberi keltezésű levelemben megvontam a Tuan Kiadótól (és ugyanígy tettek szerzőtársaim is, egy kivétellel). Talán ezért is magam is csak fórumról értesültem arról, hogy megjelent, a Tuan még csak nem is tájékoztatott erről.

A kötetből hiányzik továbbá két Raoul Renier novella is, amelyek összeforrasztanák és megnyugtatóan lezárnák a történeteket - ezért megvételre sem javaslom, hiszen csonka szöveg. A végén ott is van, hogy "Folytatása következik".

Csak kíváncsi vagyok, kikkel akarják megíratni a folytatást, mert egy ilyen lépés után nincs az az isten, hogy én dolgozzak nekik. És biztosan nem én vagyok egyedül ezzel.

Kornya Zsoltot ezzel például nem csupán szerzőként, de szerkesztőként is lejáratták, hiszen november óta nem is látta a kötetet. Ráadásul ő is letiltotta.

mg-b

Nos tehát…

…iránytű következik a M* körül dúló legfrissebb viharokban, minden érdekelt és érdeklődő fél számára.

A Bíborgyöngyök c. M*-antológia szerkesztését tavaly ősszel, szabadúszóként vettem át a Tuan kiadónál, méghozzá abban a tudatban, hogy a kiadó rendelkezik a mű elkészítéséhez és publikálásához szükséges engedélyekkel Gáspár Andrástól, a M*-jogok tulajdonosától. Ez akkor még így is volt, bár meg kell jegyeznem, hogy a Tuan kiadó és a M*-szerzők viszonya kezdettől fogva távol állt az ideálistól, partneri kapcsolat helyett a kölcsönös bizalmatlanság és ellenségesség jellemezte. Ennek oka, az én nyilván nem elfogulatlan véleményem szerint, a kiadói hozzáállásban volt keresendő, amely az írókat kvázi jobbágyként kezelte. A Tuannal való kérészéletű együttműködésem során számtalanszor tanúja voltam a szerzők sértegetésének, fenyegetésének, minősíthetetlen hangú rendre utasításának, a legotrombább zsarolási kísérleteket sem kivéve. Még azt is meg akarták szabni nekünk, hogy hová járjunk szórakozni és kikkel igyunk együtt. Mindehhez szakmai vonalon ijesztő mértékű inkompetencia társult, mely főleg a beérkező szövegek minősítésében és gondozásában nyilvánult meg. Itt különösen Bayer Tibor személyét emelném ki, akinek jó szándékát nem vonom kétségbe, de a magyar nyelv és ábécé felületes ismerete még senkit sem képesít arra, hogy lektori vagy pláne szerkesztői munkát végezzen. (Lásd az új M*-alapkönyvet.)

Ebből következőleg a Bíborgyöngyökkel kapcsolatban az elsődleges elvárásom az volt, hogy az általam leadott szövegállományon a kiadónál senki egy vesszőt se módosítson, kivéve természetesen a korrektúra és a tördelés folyamán szükségessé váló változtatásokat. (Ezt a két fázist szintén szabadúszók csinálják a Tuannál, és becsülettel el is végzik a feladatukat, amennyiben – bár ez ritkán fordul elő – kapnak rá elegendő időt.) Mivel a kiadó részéről erre határozott ígéretet kaptam, a munka annak rendje-módja szerint haladt, nagyjából az előre prognosztizált időrendben. (Vannak még csodák!) November végére küszöbön állt a befejezés.

Ekkor azonban a jogi helyzet váratlanul megváltozott: a kiadó és a jogtulajdonos között nézeteltérés alakult ki. Gáspár András véget akart vetni egy hosszú évek óta húzódó, rendkívül áldatlan jogvitának, egyszersmind felszámolta a Valhalla bukása óta csak bonyodalmakat okozó M*-monopóliumot. Ezt a lépését, amit én maximálisan helyeseltem, a Tuan árulásnak értelmezte. Megállapodásra még ezután is nyílt volna mód, könyvenként adott különengedélyek formájában, a Tuan azonban ezt elutasította. Ráadásul nem az elhanyagolható anyagi vonzat miatt – egy közepes éttermi vacsora vagy egy reprezentatívabb könyv áráról beszélünk –, hanem az András által megkövetelt szigorú minőségi kontroll okán. Ezt a kontrollt András nem feltétlenül a saját személyében gyakorolta volna, három olyan szerzőt is megnevezett, akinek a döntésére látatlanban áldását adná bármely M*-kézirat ügyében: Pálinkás Imrét, Gáspár Pétert és jómagamat. Mivel a Bíborgyöngyöknek én voltam a szerkesztője, a mondott kontrollon automatikusan átment volna, vagyis a Tuan elutasító álláspontját kizárólag a monopóliumuk elvesztése fölött érzett düh és sértettség indokolhatta.

Az új helyzetben, mivel a jogtulajdonos hozzájárulása nélkül látott volna napvilágot, a Bíborgyöngyöknek a Tuan gondozásában való megjelenése nyílt kihívást jelentett volna Gáspár András szerzői jogai ellen. Mégpedig igen súlyosat, hiszen a szerzőgárdában egyetlen – igen tehetséges – újoncon kívül csupa régi író volt, valamennyien legalább egy saját M*-regénnyel a hátuk mögött. Ha megjelenünk a Tuannál, egyértelmű üzenet lett volna: nem ismerjük el András szerzői jogait. Ez esetben András irodalmi ügynökének szerződéses kötelessége lett volna beperelni minket. Röviden és egyszerűen: a Tuan fegyverként akart használni bennünket Gáspár András ellen. (Bocsánat a szalonképtelen fogalmazásért, de tudomásom szerint ezt hívják úgy, hogy más faszával verni a csalánt.)

Mi semmi mást nem csináltunk, csak írtunk, remélhetőleg az olvasók örömére, ám a szcéna hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot vett körülöttünk, és egyszerre csak egy darázsfészek kellős közepén találtuk magunkat. Ilyen horderejű ügyben szerkesztőként nem dönthettem egyedül: összehívtam az érintett szerzőket, alaposan meghánytuk-vetettük a dolgot szóban és írásban. Egyvalamiben megegyeztünk: hogy ha már ennyi munkát fektettünk bele, szeretnénk nyomtatásban látni a könyvünket. A kérdés csak az volt, hogyan érhetjük el ezt.

Végül ki-ki személyes meggyőződése és tapasztalatai szerint határozott – és itt ütött vissza az az ordenáré bánásmód, ahogy a Tuan a szerzőket kezelte. Egy személy kivételével mindannyian úgy döntöttünk, hogy megvonjuk az írásaink közlésére szóló engedélyt a Tuantól és a kötetet felajánljuk publikálásra Gáspár András irodalmi ügynökének. A Tuannal ugyanis jogtiszta kiadásra szerződtünk, nem kalózkiadásra: az Andrással való megállapodás pedig az ő hibájukból hiúsult meg. Ezen a felvett honorárium sem változtat (amit egyébként hármunknak nem vagy csak részben fizettek ki, különféle érdekes megokolásokkal).

Külön-külön valamennyien ajánlott levelet küldtünk a Tuan kiadónak, amelynek a téma szempontjából releváns szakasza a következőképpen hangzott:

-----------------------------------------------------------------------------------------
Kénytelen vagyok tájékoztatni Önt arról, hogy a közöttünk létrejött kiadói szerződésben Ön kijelentette, hogy az általam írt, Ynev világához kapcsolódó szerzői mű elkészítéséhez és kiadásához szükséges jogtulajdonosi hozzájárulásokkal rendelkezik.

Fentiekkel szemben arról értesültem, hogy a Tuan Kiadó nem rendelkezik Gáspár András által adott szerzői felhasználási engedéllyel, sőt közte és a jogtulajdonos között jogvita alakult ki.

Kérem, szíveskedjen jelen felhívás kézhezvételétől számított 15 napon belül egy Gáspár András által kiállított okirattal igazolni, hogy a művem elkészítéséhez szükséges felhasználási jogokkal rendelkezik, tekintettel arra, hogy e jogok tekintetében Önt jogszavatosság terheli.

Ellenkező esetben jelen levelemet tekintse a közöttünk létrejött kiadói megállapodástól történő elállásnak, azzal, hogy a művem elkészítésére fordított eddigi munka ellenértékének érvényesítése tekintetében jogfenntartással élek.
--------------------------------------------------------------------------------------------

András által kiállított okiratot természetesen nem kaptunk, meglehetős ízléstelen fenyegetéseket azonban annál többet; ezek igen kedves módon édesítették meg néhány szerzőtársam karácsonyát és évbúcsúztatóját, noha enélkül is akadt épp elég bajuk. Mivel egzisztenciálisan egyikünk sem függ az írástól, a zsarolási manőverek bumeránghatást idéztek elő. Számos M*-író – a teljesség igénye nélkül: Jan van den Boomen, Ray O’Sullivan, John J. Sherwood és jómagam – követte Wayne Chapman példáját, és írásos érdekképviseleti megállapodást kötött András irodalmi ügynökével, a DeltaVisionnel.

A bíborgyöngyös gárdában egyetlen szerző volt más véleményen: Pálinkás Imre. Ő kezdettől fogva nem kívánt együttműködni a DeltaVisionnel, régi rossz tapasztalatai miatt. Nekem ilyen tapasztalataim nincsenek, Imre döntését azonban respektálom, elvégre minden írónak joga van megmondani, hogy kinél jelenjen meg. Rossz vért nem szült közöttünk, barátságunk változatlan maradt. Elvégre voltunk mi már fordított helyzetben, amikor én nem voltam hajlandó dolgozni az őt szabadúszó íróként és szerkesztőként foglalkoztató Inominak.

Imre kilépése több fázissal visszavetette az antológián folytatott munkát, mivel ő két novellát is írt bele: egy rövid, rendhagyó stíluskísérletet meg egy nagy lélegzetű, epikus elbeszélést, amely véleményem szerint a legjobb munkája A halál hét arca óta. Ezeket pótolni kellett – NEKEM ugyanis eszembe nem jutna a szerző hozzájárulása nélkül leadni egy művet publikálásra –, ami kivált az utóbbi esetben bizonyult nehéz feladatnak. A Bíborgyöngyök koncept-kötet, egységes narratív egészet alkot, saját cselekménnyel és kronológiával: az egyes írásokat nem lehet hasraütéses alapon cserélgetni benne. A helyzetet inkább ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy regényből vágnánk ki egy fejezetet, hogy valami teljesen mást rakjunk a helyére. Végül a szintén szépen alakuló második kötetből hoztam előre egy novellát, amihez persze új átkötést kellett írnom, az egész kötet időrendi és konceptuális újragombolásáról nem is beszélve.

Miközben én ezzel foglalkoztam, a Tuan gondolt egy nagyot, és publikálta az általam november végével bezárólag leadott hiányos szöveganyagot. A jogtulajdonos és a szerzők engedélye nélkül, sőt kifejezett tilalma ellenére. Nyilván úgy vélik, az írásokat ugyanúgy lehet adni-venni, kilóra mérve, mint a dinnyét a piacon.

Ezúton figyelmeztetnék minden olvasót: a Bíborgyöngyök Tuan-féle verziója csonka. Egyrészt nincs befejezése, ami koncept novelláskötet esetében legalábbis formabontó újítás: a bevezetőben prezentált központi konfliktus feloldás nélkül marad. Másrészt hiányzik a Jan van den Boomen novellájához tartozó átkötés, ami megmagyarázza a novella eseményeit és tovább fűzi néhány keretszereplő (Kari és Camyllia) történetét, akinek az életútjában ily módon sajátos szakadék tátong.

A kötet egyetlen pozitívuma, hogy tartalmazza Alan O’Connor két írását, melyek enélkül valószínűleg jó darabig nem láttak volna napvilágot. Ámde ahhoz egyetlen szerző sem járult hozzá, a szerkesztőről nem is beszélve, hogy a könyv ilyen elképesztő torzóban jelenjen meg, hasonlatosan Frankenstein doktor szörnyéhez. A kalózkiadás klasszikus esetéről van szó, ami nem csupán a M*-jogtulajdonos jogait és jóhírét sérti, hanem az összes benne szereplő íróét, Pálinkás Imrét is beleértve.

A Tuan megmutatta nekünk, íróknak, hogy mennyire becsül minket. No meg az olvasók felé is tett egy nagyvonalú gesztust, piaci áron kínálva nekik egy befejezetlen munkaverziót.

Gratulálok.

Raoul Renier

Puma, Palko: A Kráni krónika folytatása - amely egyébként a Hármashangzat címet viseli - terjedelmileg 200 ezer karakter körül lesz. Ennyi van a témában, mint ahogy az első részben is ennyi volt. Többet nem tudok kihozni belőle, hacsak nem higítom fel értelmetlen locsogással. További kráni történetekre pedig pillanatnyilag nincs ötletem (bár ez persze változhat még). Na most: 200 ezer karakter önálló kiadványnak kevés, ráadásul a Hármashangzat a Kráni krónikában kifejtett előzmények nélkül kissé érthetetlen lenne, mert a cselekmény közvetlenül folytatódik, egyetlen jelentősebb új szereplővel. (Ő a "kórus" harmadik tagja, Vyergas és Udunn mellett.) Tehát ez az írás vagy az első résszel együtt jelenik meg, vagy sehogy. Nem üzleti, hanem írói megfontolásból. Őszintén sajnálom, és megértem, ha morogtok miatta, de akkor ne a kiadóra legyetek morcosak, hanem énrám.

Üdvözlettel:

Raoul Renier

Sziasztok!

a szerk.: Vehetjük ezt akkor úgy, hogy meg fog jelenni rendesen a DV-nél a két kötet, ahogy azt Kornya Zsolt szerkesztőként eltervezte?

Tha'thassa!

Látok némi inkoherenciát a két író úr hozzászólása között Csak a tisztánlátás kedvéért kérdezem:

"A kötetből hiányzik továbbá két Raoul Renier novella is, " < = > "Másrészt hiányzik a Jan van den Boomen novellájához tartozó átkötés"

Novella = (?) átkötő szöveg, 1 = (?) 2 vagy én értettem férle valamit?

"[...] ezért megvételre sem javaslom, hiszen csonka szöveg. A végén ott is van, hogy "Folytatása következik". < = > "Végül a szintén szépen alakuló második kötetből hoztam előre egy novellát"

Nekem ebből eléggé úgy tűnik, hogy eredetileg is két kötetesre tervezték, és nem a csonkasága miatt került bele a "Folytatása következik" (mint ahogy azt a hozzászólásod sugallja).

Az új helyzetben, mivel a jogtulajdonos hozzájárulása nélkül látott volna napvilágot, a Bíborgyöngyöknek a Tuan gondozásában való megjelenése nyílt kihívást jelentett volna Gáspár András szerzői jogai ellen. Mégpedig igen súlyosat, hiszen a szerzőgárdában egyetlen – igen tehetséges – újoncon kívül csupa régi író volt, valamennyien legalább egy saját M*-regénnyel a hátuk mögött. Ha megjelenünk a Tuannál, egyértelmű üzenet lett volna: nem ismerjük el András szerzői jogait.

Nemtudom, de itt csak én érzek logikai bukfencet, vagy ez tényleg inkább csak amolyan "mosom a kezeimet" mondat? Hiszen ha jól értem a kötetben pont az a három író kapott volna helyet, akik az előtte lévő bekezdés alapján áldásukat adhatják egy kötetre anélkül, hogy András arra akár egy pillantást is vetne. Mért lenne akkor nyílt szembefordulás egy saját kötet megjelentetése, ha ezt épp ő engedélyzte számukra?
Tf

Utoljára szerkesztette Tékozló fiú (2008-02-14 18:43:39)

Ahoy,

Tékozló fiú: a kötettel kapcsolatos huzakodás némilag hosszabb távra, még tavalyra nyúlik vissza. Olvass vissza szerintem a kapcsolódó fórumokon (bár ezek egy része már elérhetetlen egy ideje).
Volt alkalmam belenézni a kötetbe ami most megjelent és meglepetésemre a tartalomjegyzékben töb Renier írás is szerepelt, izgatottan lapoztam fel őket és realizáltam hogy ezek több kisebb, több oldalas rövid novellák, amik nyílvánvalóan összekötő és átvezető céllal kerültek volna a kötetbe, erre utalhatnak az írók fentebb.
A Gáspár András döntéséhez való igazodási szándék már a fantasya fórumon található Renier bejegyzésből is érezhető volt, ahol a kiadóval kapcsolatos megromlott kapcsolatot méltatta. Minden bizonnyal pont azt szerették volna elkerülni, hogy a kötetbe belefektetett munkát egy arra alkalmatlan módon használják fel és végül így is történt.
Ha két kötetes lesz hát hajrá, ameddig értékes írósok születnek addig mindenki írjon ahogy tetszik neki és adja ki ott ahol szeretne megjelenni. Szerintem...

Tékozló fiú írta:

Tudomásom szerint jelen pillanatban ez az egyetlen ami elérhető

Igazad van, a Könyvesbolt fóruma ismét elérhető (én legalábbis arra gondoltam).

Köszi az IP Ban-t, látom a tyúkszemetekre hágtam, még szerencsére annyi eszetek nem volt, hogy a Nick-et is letiltsátok.. (Na majd most!)

Leginkább Cash-t idézném a "Tango és Cash" c. filmből: "Ez az egész dolog marhára bűzlik!"

A tisztelt írók, egyet figyeljetek meg:

A Delta Vision nagyon jól szuperált MAGUS nélkül eddig is. Neki az is elég hogy sz@rba v. vérbe fojtsa a MAGUS-t, miközben egy kicsit keres rajta, mert akkor a Tuannak az eddig ismert húzómárkája megszűnik, ergo a Delta marad a fantasy piacon a megkérdőjelezhetetlen egyeduralkodó.

Hát csak rajta, asszisztáljatok hozzá!

Egyébként Tuanék azt hangoztatják, hogy mindenkinek maradéktalanul kifizették a könyvben végzett munkáját, és minden szerzővel érvényes szerződésük van, úgyhogy ők jogszerűen jártak el. Szerintük.
Nem tudom, hogy ez igaz-e? Cáfoljátok, ha nem igaz... (Nem kell a rizsa, egy mondat megteszi, sőt talán még egy szó is válaszként.)

A viszont nem látásra! Ennek a fórumnak a kedvért nem fogok netcafe-ba járni. Ja ezt az IP-t bannolni pedig tök fölösleges, épp vendégségben vagyok...

Badger: Soha, senkit nem kellett még IP alapján bannolnunk a fórumainkról. Most se tettük (és történetesen fogalmunk sincs, mivel hágtál a tyúkszemére és kinek – van közös múltunk?).

P. S.: Eldurrant az agyam. Elnézést kérek érte!

Ja igen, Puma... És nagyon kíváncsi lennék, kiket értesz "a gárda másik fele" alatt? Mármint szerzői vonalon. Merthogy én ilyenekről nem tudok.

Raoul Renier

Üdv!
Érdekes dolog, azt hiszem hatott megint az amit magamban M* átoknak hívok egyszerűen. Évek óta szenved az aki valahogy kapcsolatba kerül vele, legfőképp az idegrendszere megy tropára
Sajnos.
Én nem látok a színfalak mögé. Fogalmam sincs ki-kinek mit igért/tartott be. Én egyszerű halandóként csak azt látom, hogy évek óta nem olvastam normális M* könyvet csak akkor, ha levettem egy régit a polcról. Szóval nem tisztem eldönteni kinek van igaza/kinek nincs. Én csak olvasni szeretnék. Erre viszont  egyre kevesebb esélyt láttam az évek során.
Tudom, hogy nagyon nehéz megszabadulni ama csodálatos magyar szokástól, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is, pedig nagyon jó lenne.

Szujovics

Utoljára szerkesztette Szujovics (2008-02-15 14:05:19)

Üdv!
A kezdetek óta olvasója vagyok a m.a.g.u.s regényeknek, novelláknak, s bár engem sem töltött el örömmel, az ami már kb. 10 éve - a Valhalla végvonaglása óta megy a szerzők és az egymást rendre váltó kiadók között, de azt végképp nem értem, hogy egyes rajongókból hogy tud még ilyen indulatokat kiváltani ez a téma...
Azt hiszem a szerzők közül sokan és sokszor elmondták már, hogy gyakorlatilag elég rég már ők is merő rajongásból csinálják, amit csinálnak, mégis újra meg újra azt látom, hogy páran csak fanyalognak és erőszakosan számon kérik a ki tudja ki által (és milyen alapon) beígért könyveket.
Azt pedig felejtsük már el, hogy mekkora üzlet a könyvkiadás, meg a m.a.g.u.s!
Ha jól csinálják, bejáratott nevekkel, akkor is legfeljebb nem biztos pénzügyi bukás. Ezen a csökevényes magyar fantasy piacon - ahol a max. 2-3 e példányban kiadott könyvekből, már kimondottan jónak számít, ha egy év alatt 50% fölötti fogyást produkálnak - hogy lehetne egyébként is milliókat kaszálni?
Persze ha úgy csinálják, mint ahogy az INOMI, és ahogy ezek szerint a Tuan is, akkor még a szolid nyereség is úszik. Feltételezem, hogy a Tuannál is a várt anyagi siker elmaradása lehetett az egyik oka az ügyvezető ilyen szinten minősíthetetlenné váló magatartásának - bár az eddigi megnyilvánulásai alapján (pl. amit az rpg.hu-n művelt) élből nem lehet a fickó sokkal magasabb etikai szinten, mint egy közepesen dörzsölt használt autó kereskedő. Talán csak a stílusa sokkal ordenárébb.
Nos, a lényeg az, hogy nekünk olvasóknak nem túl jó ez a huzavona, de inkább ez legyen, mint a minimális kontrollal piacra dobott valamik. És nehogy már "sz@rba v. vérbe folytás"-ról beszéljünk, mert az elég komolytalanul hangzik.

Ellenben azt nem értem, hogy a Sárkánytűz honlapján miért jelent meg ma újdonságként az Alidax Gyöngyei?
Javaslom, hogy ha már kalózkiadásról van szó, legalább az irodalmi ügynök másik cége ne propagálja a kötetet.

Vicomte

Raoul Renier írta:

Az utolsó olyan alkalom, amikor a Tuan vezetősége személyesen próbált a szerzőgárdával kommunikálni, botrányba fulladt. Egyikünk kislányát emlegették fel, hogy milyen szörnyű dolog lenne, ha valami baja esne. Csodálod, hogy ezek után szóba sem kívánunk állni velük?
Raoul Renier

Jézusom!

Ez most komoly?

Nos igen...

Azt hiszem ez lett volna az a pont, amikor asztalt borítok, és annak a ***-nak, (a trágárságokat az adminisztrátor törölte) szóval ott tört volna elő belőlem a parasztgyalázat és addig ütöttem volna, amíg a yard el nem visz.

Mégis mi a büdös francot képzelnek ezek magukról!?
Mi az hogy egyátalán bármilyen életellenes zsarolás, megfélemlítés felmerülhet egy ilyen szituációban? Normálisak ezek? Mi van itt te jó isten!

Az eszem megáll!

Mintha legalábbis a kolumbiai drogpiacot kéne újrafelosztani! Én nem dolgozom a könyvszakmában de egy kezemen meg tudom számolni azokat az emberekt akikről közismert, hogy az írással főállásban foglalkoznak. Mert a könyvkiadással aztán baromi hatalmas casht lehet keresni! Főleg a fantasyvel! Álmomban se gondoltam vona, hogy egy ilyen ún "kulturszektorban" ilyen beszélgetések megeshetnek!

Mégis ugyanmár, mennyi haszon van egy ún. "fantasy sikerkönyvön" ? Meglepő hogy akkora összeg, hogy megéri zsarolással meg fenyegetőzéssel pert és -informálisan egy orbitális verést- kockáztatni érte!

Mennyi egy rekordbevétel? 4-5 millió forint? És akkor hű, de jók voltunk! Lehet lécelni ÚJ-Zélandra és építeni a nyaralót!

De a pénzéhség se lehet arra indok hogy valakit a gyereke éltével fenyegessek! Aki ilyet tesz az a szememben eladta az emberi fajba tartozó tagságiját, meg a jogait egy marék apróénzért, és oda kell taposni, ahová való: valami tubifex-üzembe komposztnak, (Elnézést kérek a puhatestűek-teljes törzsétől, hogy megsértettem őket és szarral etetek, és maximális tiszteletem amiért elvégzik ezt a melót.)

Bakker, ez nagyon felhúzott.

Mégis mi a fenét képzel ez a cégvezetés kik ők? Nazgulok egy MAGUS-imperium tetemén, nekik mindent lehet?

Utoljára szerkesztette Colton (2008-02-15 15:48:27)

Tha'thassa!

Kíváncsi vagyok milyen jelzővel illeted a gyermekekere vonatkozó, (életveszélyes?) fenyegetést. Az biztos etikus.

Azért túllihegni nem kell a dolgot, nincs szükség felesleges hangulatkeltésre.... vagy hajrá, és induljon útjára az újabb urbán legenda...

Tf

Gulandro írta:

Ahoy,
szerintem az ilyen dolgot nem lehet eléggé "túllihegni", ahogyan te fogalmazol. Ezek az események nem tegnap történtek és akkor sem hergeltek minket ilyesmivel az alkotók. Hónapok óta dolgoznak azon, hogy egy, a régi kötetekhez fogható mű szülessen meg és mi, olvasók is úgy érezzük értünk tesznek, nem pedig a maguk hasznáért.
Ez olyan lenne mintha írnál egy szerepjátékrendszert, aztán nem fizetnének ki teljesen (max csak félig) aztán minden hibáért te lennél a felelős. Vagy valami ilyesmi...

Tökéletesen értem amit mondasz, de én teljesen másról beszéltem: a túllihegést nem a kötet megjelenésével kapcsolatos hozzászólásokra értettem (mg-b, renier), hanem kifejezetten csak az általam idézett részre, illetve Colton "tartalmas" vélemény nyilvánítására.

Tf

Nem akarok megbántani senkit de akkor itt és most vki nagyonis a SZ@R-t akarja keverni...vki nem mond igazat v. ne adj isten félrevezet/hazudik... ez szvsz egyik félnek sem tesz jót...legkevésbé nekünk olvasóknak... szóval ha lehet mindenki szépen gondolkodjon el a dolgokon és utána írja meg h. mi is van VALÓJÁBAN... ellenkező esetben valószínűleg kénytelenek leszünk tömeges és gyászos búcsút venni nagyon-nagyon hosszú időre szeretett kis világunktól...

és természetesen ellenzem Celsior - v bárki más tűz körül levő bármiféle eltünedezését bármelyik fórumról... hamár azok azért vannak h. tájékoztassák a nagyérdeműt...

Utoljára szerkesztette Palko (2008-02-15 19:34:40)