Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

A Lovecraft ihletői koncepciót mi több kötetben szeretnénk kibontani, amely egyúttal alkalmat nyújt a Magyarországon kevésbé ismert szerzők piaci bevezetésére is. Minden kötetnek három fő pillére lesz: olyan írók, akiktől nem csupán egy-egy novellát közlünk, hanem tematikai egységet alkotó kiskorpuszokat. Az első kötet három pillére Bierce, Machen és Chambers: tőlük legalább négy-négy írással számolunk fejenként. Emellé befér még egy-egy szóló elbeszélés hasonló hangulatvilágot teremtő szerzőktől – mint John Buchan vagy Grant Allen –, és talán valami különleges ínyencfalat a függelékbe is. Koncepcionálisan a válogatás két irodalmi mondakörre fog építeni, amelyek később szervesen beépültek a lovecrafti világképbe: Carcosa és a Sárga Király legendájára, illetve a föld alatt élő, elkorcsosult „kicsi nép” mítoszára.

Ami a továbbiakat illeti: a Blackwood / de la Mare kombináció a spirituális rémtörténetekhez adna stabil alapot, a Dunsany / Iliowizi az álomvilág-fabulákhoz, a Hawthorne / Jewett az új-angliai helyi hagyományhoz, a Merritt / Hodgson a kalandos-cselekményes pulp-horrorhoz, az England / Kline pedig Lovecraft mindmáig elhanyagolt SF-forrásvidékéhez. Hogy ebből a boszorkánykonyhából mi és mikor fog majd kisülni, az nagy mértékben függ a ti olvasói visszajelzéseitektől; figyeljetek és reagáljatok a szerdánként kirakott posztjainkra, mi pedig ennek a fényében alakítjuk a további terveinket.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Remek ötlet és remek lenne, ha megvalósulna. Ha jól számolom ez legalább hat kötet lenne smile Gondolom ez lenne a Dark vezérfolyama és két ilyen kötet között jelenne meg 1-2-3 más jellegű könyv. Mint a Ramsey Campbell könyv.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

clive írta:

Remek ötlet és remek lenne, ha megvalósulna. Ha jól számolom ez legalább hat kötet lenne smile

Nem föltétlenül, mert a Merritt / Hodgson vonal például simán összevonható az England / Kline párossal: a két utóbbi nem akkora kaliberű alkotó, hogy érdemes lenne tőlük teljes kiskorpuszokat lefordítani. Meg lehet támogatni őket néhány kevésbé ismert kalandos-cselekményes horrorszerzővel, mint White, Cory és Kayme, és így adnának ki együtt egy kellemesen pulpos ízű pre-lovecraftiánus kötetet.

leslieke írta:

És, ha már szilveszter, akkor BUÉK!

A műhely részéről pedig hasonló jókívánságok valamennyi olvasónknak!

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tőlem is egy boldogságban sikerekben, eredményekben és jó könyvekben gazdag BÚÉK smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Az új esztendő első szerdáján folytatjuk a játékunkat. Íme, a következő szemelvényünk:

Egy ideig arról folyt a csevegés, mennyire fogékony az emberi elme a rejtelmek iránt, valamint a rettenet már-már egyetemes szeretetéről, mikor Hammond egyszerre így szólt hozzám:

– Szerinted mivel váltható ki leginkább a rettegés?

Meg kell vallanom, meglepett a kérdés. Tisztában voltam vele, hogy számos rettentő dolog létezik a világon. Sötétben belebotlani egy holttestbe; látni - ahogyan egy alkalommal magam is láttam -, amint gyors folyású, mély folyó sodor magával egy asszonyt, ki vadul hadonászik karjaival és borzalmas, felfelé forduló arca elmerültében szívszaggató sikolyokat hallat, mialatt mi, szemtanúk, dermedten állunk az ablaknál jó hatvan lábbal a folyó fölött, képtelenül arra, hogy bármit is tegyünk a megmentésére, s csak némán és szélütötten figyeljük végső kínjait és eltűnését. Az élet minden nyoma nélküli hajóroncs, amint egykedvűen úszik az óceánon, borzalmas dolog, mivel oly roppant iszonyatot sejtet, melynek valódi mértékét homály fedi. Azonban most először hasított belém a felismerés, hogy léteznie kell a félelem egyetlen nagy és mindenek fölött uralkodó megtestesülésének, afféle rettenetek királyának, amely mögött elbújhat az összes többi. Mi lehetne az? A körülmények miféle összjátékára lenne szükség létrejöttéhez?

– Meg kell vallanom, Hammond, eddig még soha nem töprengtem el ezen – feleltem barátomnak. – Hogy léteznie kell valaminek, ami rettenetesebb minden másnál, magam is érzem. Ám még a legpontatlanabb meghatározását sem tudnám akár csak megkísérelni se.

– Valahogy magam is így vagyok ezzel, Harry – válaszolta. – Úgy érzem, rémület megélésére nagyobb bárminél, mit emberi elme mindezidáig kiötlött… olyasmiről beszélünk most, mi félelmetes és természet ellen való módon ötvöz mindezidáig összeegyeztethetetlennek számító alkotóelemeket. Brockden Brown Wieland című regényében hátborzongatóak a szólongató hangok, akárcsak a küszöbön ólálkodó Bulwer Zanonijában, de – tette hozzá komoran ingatva a fejét – kell lennie valaminek, ami még ezeknél is szörnyűségesebb.

– Ide hallgass, Hammond! – mondtam erre. – Az ég szerelmére, hagyjuk már ezt a témát!

– Nem tudom, mi történhetett velem ma este, de elmém különféle hátborzongató és rémítő gondolatokkal van tele – felelte. – Úgy érzem, ma este oly történetet írhatnék, aminőket Hoffmann, már ha birtokában lennék bárminemű irodalmi stílusnak.

– Hát, ha hoffmannira fordul a beszélgetés, akkor elmegyek aludni. Micsoda fojtogató egy téma! Jó éjt, Hammond!

– Jó éjt, Harry! Szép álmokat!

– Neked pedig, bús kedvű csirkefogó, dzsinneket, gúlokat és bűbájosokat!

Elváltunk, s mindegyikünk megkereste a maga szobáját. Gyorsan levetkőztem és ágyba bújtam, s szokásomnak megfelelően magammal vittem az ágyba egy könyvet, melyet olvasgatva általában álomba merültem aztán. Amint fejem a párnát érintette, felütöttem a kötetet, s még azzal a mozdulattal a helyiség túlsó sarkába hajítottam. A Szörnyek története volt az Goudontól: furcsa francia munka, melyet nemrégiben hozattam meg Párizsból, ám abban az elmeállapotban, melyben addigra leledzettem, elfogadható társaságnak egyáltalán nem nevezhettem volna. Eltökéltem, hogy haladéktalanul aludni térek – ezért lecsavartam a gázlámpámat annyira, hogy csupán kicsiny kék fénypont csillogott a cső tetején, és lecsillapítottam magamat, hogy pihenjek.

A szoba teljes sötétségbe borult. A gáz még világító paránya háromhüvelyknyire se világított el az égőtől. Kétségbeesetten takartam el szememet karommal, mintha még magát a sötétséget is ki akarnám zárni ezzel, s igyekeztem semmire se gondolni. Mindhiába. A nyavalyás témák, miket Hammonddal érintettünk a kertben, egyre csak betolakodtak az elmémbe. Küzdöttem velük. A szellem űrjéből emeltem sáncokat, hogy kizárjam őket. Továbbra is ott gyülekeztek körülöttem. Mialatt hullaszerű mozdulatlanságban hevertem, abban a reményben, hogy a tökéletes testi tétlenséggel siettethetem a szellemi megnyugvást, iszonytató incidensre került sor. Valami mintha a mennyezetről zuhant volna le nyílegyenesen épp a mellkasomra, s a következő pillanatban éreztem, két csontos kéz zárja körül torkomat, azon igyekezve, hogy megfojtson.

Ismét két kérdésünk van az idézettel kapcsolatban. Mennyire nyerte el a tetszéseteket; kíváncsiak vagytok a teljes novellára? És mit gondoltok, ki lehet a szerző?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Fitz James O'Brien: What Was It?
Engem érdekel a vége.

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Imi írta:

Fitz James O'Brien: What Was It?

Imi a második találatát érte el a játékunkban, amelynek állása pillanatnyilag a következő:

Bachstein - 3 pont
Imi - 2 pont
elegos7 - fél pont

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Tetszik a részlet smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

A részlet eleje szerintem elég szokványos. A végére kezdene belejönni, ahol megvágtátok. smile

A Hoffmannra való utalás külön tetszik.

Utoljára wolferine szerkesztette (2013.01.02. 11:17:08)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

wolferine írta:

A részlet eleje szerintem elég szokványos. A végére kezdene belejönni, ahol megvágtátok. smile

Ezek szerint kezdünk ráérezni a megfelelőképpen ínycsiklandó részletek kiválogatására. smile A Mars-sztoriknál még nem mindig jött össze, de levontuk belőle a konklúziókat. big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Nem lehetne esetleg, hogy ezeket a novella részleteket ne mindig hajnalba osszátok meg?
Mert szép és jó, hogy Bachstein és én ilyen korán kelünk,bár lehet, hogy ő akkor fekszik le, és mi bukkanunk rá először, de ez így nem fair a többiekkel szemben, akik esetleg ugyanúgy tudnák ki az író, de olyan szerencsések, hogy tovább alhatnak mint mi.

Utoljára Imi szerkesztette (2013.01.02. 20:21:10)

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Ez egy kedves és fair ötlet Imi részéről, úgyhogy támogatom is.  smile

"To me a book is a message from the gods to mankind; or, if not, should never be published at all."
- Aleister Crowley

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Rendben, akkor a jövő szerdai szemelvény már valamikor a reggeli vagy a délelőtti órákban fog kikerülni a fórumra. (A hajnali posztolásoknak az volt az oka, hogy a klasszikus szabadúszó életforma következtében a Tükörálarcok inkább éjszaka dolgoznak, mint nappal; de mivel többségünknek nincs fix munkabeosztása, tudunk rugalmasan igazodni az igényekhez.)

Igaz, így a harmadik eddigi pontszerzővel, elegos7-tel fogunk kicsit kitolni, ő ugyanis nem korán kelő / későn fekvő, hanem teljesen más időzónában él; viszont mivel időközben a műhelyünk kültagjává lépett elő és rendkívül becses segítséget nyújtott nekünk a projektjeink háttérmunkáihoz, a nyereményjáték nélkül is számíthat tőlünk tiszteletpéldányokra. smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Mindig tisztában voltam vele hogy úriemberek vagytok....hajnalban,éjfélkor...  meg délelőtt is... big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

ati írta:

Mindig tisztában voltam vele hogy úriemberek vagytok...

Vannak köztünk úrinők is. big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Azzal nem voltam tisztában.. big_smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Nekem nem állt szándékomban senkivel se kitolni, ami azt illeti ezzel saját magammal is kitoltam rendesen, mert én hétköznaponként 16 óra előtt nem jutok gépközelbe, úgyhogy én a jövő hetiről tuti lemaradok.
Én úgy képzeltem el ezt az egészet amikor felvetettem, hogy minden héten a nap másik pontjába osztjátok meg a részletet, így esélyt adva mindenkinek akármilyen időzónába is éljen, úgyhogy szerintem maradhatnak alkalmanként a hajnali órák is de ne feledkezzünk el a délutáni és az esti órákról se.

"-Próbálsz úgy írni mint a magazinbeli fickók?"(Tevis Clyde Smith)
-A pokolba, dehogy!
-Próbáljanak ők úgy írni ahogy én!"(Robert E. Howard)
(The Whole Wide World)

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Mindenképpen megoldjuk, és igyekszünk úgy csinálni, hogy egyetlen fórumozónak se jelentsen hátrányt vagy kényelmetlenséget. Ami biztos: jövő szerdán is jelentkezünk a soros szemelvénnyel. (Meg természetesen a rákövetkező heteken is.) smile

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Íróéletrajz

ROBERT W. CHAMBERS

http://static.rateyourmusic.com/lk/f/a/10c19d274837df69acee50b166f732b6/3590417.jpg

Chambers érdekes alakja a természetfölötti irodalomnak. H. P. Lovecraft egy Clark Ashton Smithnek írott levelében kissé szemrehányóan így jellemezte: „Olyan, akár Rupert Hughes és több hasonló bukott titán – megvan benne a kellő tehetség és képzettség, de teljesen elszokott attól, hogy használja.”

Robert William Chambers 1865. május 26.-án született New Yorkban, Brooklynban; előbb műszaki iskolába járt, majd húszéves kora körül művészeti szakon folytatta. 1886 és 1893 között Párizsban tanult; festményeit már 1889-ben kiállították a párizsi Szalonban. New Yorkba történő visszatérése után különféle magazinokba (Life, Truth, Vogue) készített illusztrációkat, majd – pontosan meg nem határozható okból – az írás felé fordult. Első könyve (In the Quartier) a párizsi művészek életét mutatja be. A sikert – és mint utólag már tudjuk, a halhatatlanságot – 1895-ös novelláskötete, a The King in Yellow hozta meg számára.

Bár a könyv elbeszélései közül csupán az első hat fantasztikus témájú és az első négy tekinthető rémtörténetnek, ám ez is elég volt ahhoz, hogy Chambers a természetfölötti irodalom meghatározó alakjává váljon. Ezekben a történetekben – jóval Lovecraft (azaz bocsánat, az Alhazred-féle Necronomicon) előtt – Chambers már megálmodott egy iszonyú igazságokat tartalmazó, az emberi elmére végzetes hatást gyakorló, borzalmas idegen világok kapuját feltáró, olvasóira szörnyeket szabadító könyvet: A Sárga Király (The King in Yellow) c. színművet. A darab köré kanyarított négy történetben (The Repairer of Reputations; The Yellow Sign; In the Court of the Dragon; The Mask) – de főleg az első háromban – Chambers döbbenetesen szuggesztív erővel rántja be az olvasót egy teljesen szürreális, ijesztő világba, ahol képtelenség különbséget tenni álom és valóság között. A páratlanul atmoszférikus stílus mellett említést érdemel a cselekményszövés is, amely tényleg teljesen kiszámíthatatlan, rémálomszerű: még a hétpróbás horror-ínyencek sem fogják előre kitalálni, mi történik majd és merre kanyarodik a történet (ez halmozottan igaz a Repairer of Reputations esetében).

A színdarab pontos cselekményével Chambers – alighanem helyesen – adós marad, azonban jócskán szór el sejtelmes utalásokat a szereplőkről (köztük Cassildáról, Camilláról és a címadó Sárga Királyról), a helyszínekről (mint Hali átláthatatlan tava vagy Carcosa városa, melynek tornyai a hold mögött emelkednek), és különféle szimbolikus tárgyakról (a Sárga Jel; a Sápadt Maszk).

Mint említettük, a The King in Yellow (valószínűleg nem a fenti rémtörténetek miatt, hanem inkább ezek ellenére) sikeres lett, és ez – legalábbis a mi szemszögünkből – a legrosszabb dolog volt, ami történhetett. Chambers ugyanis felismerte, mennyire könnyedén, minden különösebb erőfeszítés nélkül ki tudja szolgálni a közönség ízlését, így aztán pontosan ezt is tette: elbeszélései ettől fogva túlnyomórészt megrekedtek a hazai Romana vagy Júlia füzetes regények szintjén, tele erőltetetten cinikus (de belül annál érzelmesebb) hősökkel, pirulva epekedő hősnőkkel és reménytelen – vagy éppen gyorsan beteljesülő – szerelmekkel. Noha Chambers rendkívül termékeny szerző volt – legalább nyolcvanhét könyv és még egy operalibrettó is maradt utána -, de soha többé nem érte el a The King in Yellow színvonalát.

Ugyanakkor Chambers nem szakított végleg a természetfölötti irodalommal, időnként vissza-visszatért hozzá. A The Maker of Moons (1896) és The Mystery of Choice (1897) c. kötetei több fantasy-, illetve SF-elemeket hordozó novellát tartalmaznak. Az In the Search of the Unknown (1904) c. kötet történeteiben több Cthulhu-mítoszba is illeszkedő lény bukkan fel, melyek közül érdemes kiemelni a „harbor-master” nevezetű vízben élő, félig ember-, félig halszerű, humanoid szörnyeteget. Ha hihetünk Robert M. Price-nak – márpedig ha valakire, hát rá illik odafigyelni ilyen kérdésekben -, akkor Lovecraft a teljesen kifejlett „mélységlakók” (deep ones) kinézetét minden bizonnyal innen kölcsönözte. (Az mindenestre biztos, hogy Lovecraft ismerte a történetet és nagy hatással is volt rá, egy Frank Belknap Longhoz intézett levelében – amelyben arról ír, milyen könyveket vásárolt a közelmúltban – megemlíti köztük az In the Search of the Unknownt is, azzal a zárójeles megjegyzéssel, hogy „Istenem! A Harbor-Master!!!”). A Police!!! (1915) című Chambers-regény inkább humoros hangvételű, de ez is szerepeltet „elveszett” fajokat, köztük egy New York alatt, a föld alatti járatokban alagutat fúró gigászi férget. A The Tracer of Lost Persons (1906) romantikus témájú, ám az egyik története – amely egy évezredek óta hipnózisban tartott egyiptomi nő feltámasztásáról szól – tartalmaz fantasztikus elemeket, mint ahogy The Tree of Heaven (1907) c. könyv is időnként felidézi a Chambers legjobb novelláinak misztikus, álomszerű hangulatát. Teljes egészében fantasztikus, ám sajnos bűn rossz és sületlen a The Slayer of Souls (1920) c. regény, amely egy agymosó-ördögimádó szekta által szervezett bolsevik összeesküvés (!!!) körül bonyolódik.

Chambers szabadidejében szívesen halászott és vadászgatott, ezenkívül lepkéket, keleti szőnyegeket és vázákat gyűjtött, valamint rengeteget olvasott. Bár a tömegigényeket ügyesen kiszolgáló írásai révén meglehetősen sikeres, jómódú író volt, mégsem volt elszállva magától: az ismerősei szívélyes, szerény, jó megfigyelőképességű emberként jellemezték. 1898-ban megnősült, a házasságából egy gyermeke született. 1933. december 16-án hunyt el egy New York-i kórházban.

Mivel Chambers pályafutása során jórészt a pillanatnyi igényeket kielégítésére koncentrált, halála után a művei zömét rövid idő alatt elfeledték, minden visszhang nélkül tűntek el a süllyesztőben – a The King in Yellow az egyetlen kivétel. Ezt a könyvet a természetfölötti irodalom művelői és szerelmesei – köztük Lovecraft, Clark Ashton Smith és Abraham Merritt - bevallottan nagy becsben tartották. Különösen tetten érhető a hatás Lovecraftnél, aki a maga szokott, huncut módján, minden teketória nélkül emelt át Chamberstől neveket és elemeket, főleg A suttogó a sötétben c. elbeszélésében (ahol valamilyen oknál fogva a mi-gók ellenségeként szerepelteti Hasturt és a Sárga Jel szektáját). A Sárga Király lidérces, szürreális mitológiája a horrorszerzők későbbi generációját is megihlette. Érdemes közülük kiemelni Karl Edward Wagner zseniális novelláját (The River of Night’s Dreaming), amelyben a gótikus rémtörténet klasszikus toposzai elegyednek egy teljesen elszállt LSD-trip benyomásaival, valamint James Blish More Light! c. művét, amely nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy bemutassa nekünk A Sárga Király – a színdarab! – csaknem teljes szövegkönyvét.

Bár csak érintőlegesen kapcsolódik az irodalomhoz, de érdemes megemlíteni, hogy a Lovecraft munkásságán alapuló kultikus szerepjáték, a Call of Cthulhu is több rendkívül jól sikerült kalandmodulban szerepelteti a Sárga Király mitoszát. Ezek közül hármat emelnék ki: az egyik a Tatterdemalion c. mese a Fatal Experiments kötetben, amely nem csupán ihletetten idézi fel a Chambers-történetek nyugtalanító, rémálomszerű hangulatát, de páratlanul ötletes a végkifejlete is – ahol a játékosoknak a győzelemhez az emberi művészet és kreativitás erejét kell szembeállítania az idegen dimenziók szörnyűségesen gyönyörű, felfoghatatlan művészetével. A másik a King of Shreds and Patches c. modul a Strange Aeons gyűjteményben – ennek az az érdekessége, hogy a késő reneszánsz időkben – konkrétan 1603-ban – játszódik, s a cselekményben olyan jól ismert történelmi személyiségek is fontos szerephez jutnak, mint John Dee vagy William Shakespeare. A harmadik egy komplett kalandsorozat (Tatters of the King), amely teljes egészében Hastur és a Sárga Király körül bonyolódik, és mind cselekményszövésével, mind hangulatával és a karakterek kidolgozottságával kiemelkedik a hivatalos Call of Cthulhu-kampányok közül.

Visszakanyarodva a kiindulóponthoz: Lovecrafttel együtt mi is csak sajnálhatjuk – netán mérgelődhetünk miatta -, hogy Chambers, ez a zseniális író, aki szinte a kisujjából kirázva, néhány mondattal képes volt páratlanul feszült-szorongató hangulatot teremteni, miért hagyta kárba veszni tehetségét és elégedett meg az olcsó, pillanatnyi sikerekkel. Mindenesetre vigasztalódhatunk azzal, hogy legalább előtte még megkaptuk tőle a Carcosa városa fölött égő fekete csillagok borongós legendáját, és a Repairer of Reputations főhőséhez hasonlóan a mi elménk is örökre őrizni fogja a Sápadt Maszk emlékét.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

És miket és hogyan írt ez a Rupert Hughes? Mivel érdemelte ki HPL lesújtó véleményét?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

A MesterMűvek dark folyamába idén tervezett köteteink:

Lovecraft ihletői I.
Lovecraft ihletői II.

A lista természetesen adott esetben bővülhet még: a műhely például azon az állásponton van, hogy harmadik tételként nem festene rosszul a sorban Les Daniels valamelyik középkori vámpírregénye, különben a dark folyamról olyan kép rögzülne, hogy kizárólag a lovecraftiánus irodalmi hagyományra koncentrál – márpedig célszerű lenne ennél változatosabb perspektívát nyújtani.

wolferine írta:

És miket és hogyan írt ez a Rupert Hughes? Mivel érdemelte ki HPL lesújtó véleményét?

Kis türelmet kérünk, a kérdésedre a témában leginkább illetékes Tükörálarc fog válaszolni, de ő pillanatnyilag nincs netközelben.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

2/2 ami itt érdekel smile
Az elsőt mikorra várhatjuk?

Akkor a Ramsey Campbell kötet átcsúszik 2014-re?

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

clive írta:

Az elsőt mikorra várhatjuk?

Az idei év első felében.

clive írta:

Akkor a Ramsey Campbell kötet átcsúszik 2014-re?

Igen. Ha a folyamot egymás után három lovecraftiánus kötettel kezdenénk, azzal visszavonhatatlanul beskatulyáznánk egy szűkebb irodalmi tradícióba.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

wolferine írta:

És miket és hogyan írt ez a Rupert Hughes? Mivel érdemelte ki HPL lesújtó véleményét?

Rupert Hughes elsősorban filmrendező, producer és forgatókönyvíró volt, egyébként meg afféle reneszánsz egyéniség: írt történelmi regényeket, esszéket és tudományos munkákat, komponált zeneműveket, harcolt a női egyenjogúságért és az anyák napja megünnepléséért, az amerikai közéletben kitűnt kérlelhetetlen kommunistaellenességével. Lovecraft szerint ezzel a sokoldalú tevékenykedéssel a végletekig elaprózta tehetségét. A fantasztikus irodalom szempontjából a munkássága nem releváns.

 

Hozzászólás: MesterMűvek - Dark

Köszönöm a választ! Irodalmi csörtére, összeütközésre, vagy éles szembenállásra gondoltam, de ezek szerint szó sincs ilyesmiről.

A sokoldalúság nem feltétlenül hátrány, vagy negatívum. HPL nyilván másként látta.

Utoljára wolferine szerkesztette (2013.01.09. 08:10:32)