Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Ezt a magas labdát nem tudom kihagyni: lehet kérni pár gondolatot a monstrumalkotásról és a romlatlanításról? Hogyan zajlanak, merre érdemes keresni a művelőit a Hetedkorban vagy más információk? smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Myst: nincs akadálya. smile

A monstrumalkotás a Frankeinstein-rutin ynevi verziója ember-ember, illetve ember-más lény viszonylatban. A hatodkorban nagy divat volt; a klasszikus Bestiárium szörnyei közül (aufpasszen: költői túlzás!) minden második ezzel a módszerrel készült.
Szigorúan véve a nekromancia sahredi útja is transzprogenációra épül - hogy egyre vagy kettőre, attól függ, hogyan értelmezzük a "monstrum" fogalmát.* 

A romlatlanítás a halhatatlanság jóarasított formáinak egyike; nem a halált, hanem a következményeit teszi részben vagy egészben elkerülhetővé. A lélek nem száll el, a test nem indul bomlásnak, csak az érzékek tompulnak el valamelyest. Az érintettek többsége nem leli többé örömét abban, ami az életben fontos volt neki, ezért új környezetet, erősebb ingereket keres, és idővel a személyisége is megváltozik... rendszerint nem előnyére. WMC karakterei közül Armador nemezise, Raginal Hokmet-um Dhuvír volt ilyen.

*Értsd: csak a nekromantákat tekintjük-e annak, vagy a botjaikat is

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Köszönöm. Érthető, hogy ezeket már nem igazán támogatják smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

András;
a szalutáción átesett egyén - egyéb praktikák híján - továbbra is meghalhat köznapi módokon (kard, tűz, zuhanás, fulladás, eléhezés, betegség stb.), vagy a "megtartó varázs" bizonyos fokú védelmet is biztosít ezek - vagy ezek egynémelyike - ellen?

Utoljára bűvdudás szerkesztette (2017.11.02. 09:23:22)

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@bűvdudás: többféle eljárás létezik, és a megrendelő (anyagi lehetőségei függvényében) egy sor extrát is kérhet - ezek minimalizálják a testvesztés kockázatát, de teljesen kiküszöbölni csak elméletben tudják.
A szalutáción átesett személynek nincs keringése, légzése és anyagcseréje, tehát elvérezni, megfulladni, megmégeződni és megbetegedni nem fog... viszont meg- és eléghet, szétkaszabolódhat, összezúzódhat, elgőzölöghet stb, mint az elsődleges anyagi sík bármely fizikai objektuma. A legrosszabb eshetőség az, ha elveszíti mozgás- és beszédképességét, és a teljes tudatosság állapotában ottmarad valahol a terepen. Erre is létezik megoldás (pl. egy előre meghatározott fény-sötétség szekvencia feloldja a kötést, ami a lelket a személyes aurán belül tartja), de az emberek többsége odaát is a legjobbra számít, és a kontraktus apróbetűs részét sem feltétlenül olvassa el. smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Értem és köszönöm, András! Eszerint a romlatlanított személy technikai értelemben élőhalott és Al Sahred "éji rémeinek" a sorait erősítik.

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@bűvdudás: így igaz.
Mivel Al Sahred maga is feltámasztott volt/van, bizonyos elnézéssel kezeli a kérdést: a romlatlanokat nem az élőholtak (IV.) hanem a förtelmek (V.) nekrográfiai kategóriájába, azon belül az abominációk osztályába sorolja, de a kísérőszövegben megjegyzi, hogy az általa tanulmányozott hatodkori egyedeket már csak "lelkük cafrangjai" különböztették meg az éji rémektől.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Felmerült egy kérdés bennem ez alapján András, a Verhoeeveni-hagyományok alapján elképzelhető-e z hogy a halál küszöbén álló személyeket hasonlatos technikákkal életben tartsák súlyos testi sérülések, hiányok esetében is? Abból kiindulva, hogy a lélek igyekszik ugyan visszakerülni a körforgásba, előfordulhat-e pl. az, hogy akaratból , vállalva alakítsák át a testet haláltalanná? Precedensként jut eszembe a Bestiárium megszállotja, nos én erre gondolok, csak tudatos irányítás és alakítás alapján, nem spontán asztrális/mentális hajlandóságból. 


Végtagpótlás is felmerült bennem, itt meg a Vaskezű esete jutott eszembe, de az ő esetében ereklyéről van szó. Foglalkozik ezzel yneven valaki? Gnóm mechakéz?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Sziasztok!

Mivel egy teljesen szervetlen anyagból készített testbe is lehet lelket, lélekcsírát ültetni, szerintem valami hasonló technikával lehet léleklenyomatot elhelyezni egy műszemben is. Mindenképpen valahogy a személyes aurához kell kötni, szorosabban, mint a ruházatot, vagy akár a varázslóbotot, slan kardot. De hát ez csak játéktechnikai megközelítés. Miért ne lehetne? smile

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@Morrola: az elvi lehetőség fennáll, de ugyanúgy (és kábé ugyanazért) nem választják többen, ahogy/amiért ideát a hibernálást.
Az egyetlen hely, ahol a végtag- és szervpótlásnak, illetve a személy-tárgy transzplantációnak érdemi hagyománya van, az Kahre, de az alanyok köre ott is szigorúan korlátozott. Tehát nem úgy megy a dolog, hogy az ember berúgja az ajtót azzal, hogy "itt egy kiló arany, csináljatok belőlem bádog favágót!"

@Vortex: nyilván lehet, csak nem egyszerű, ezért drága/ritka. A fenti példánál maradva: nem árt kahrei főkonstuktőrnek (vagy a fiának) lenni hozzá.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!
Az elmondható hogy Yneven gyakorlatilag bármilyen mágiahasználó illetőleg minden pap tud valamilyen mágikus gyógyítást alkalmazni bár a kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze nekromantáját (stb) vagy Darton (stb) papját hátulütővel.Értem ez alatt hogy egy Tharr pap is beforraszthatja a sebed, csak utána nem túl őszinte a mosolyod mivel megajándékozhat mindenféle bónuszokkal aminek nem biztos hogy örülsz?

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@rockghost: pontosan.
Odáig mennék, hogy Tharr kultuszának is van (relatíve) szövődmények nélkül gyógyító iskolája: az ilyesmit egyetlen állammonopol-vallás sem nélkülözheti.
Hogy hogyan festett egy Tharr-ispotály a hit hőskorában, azt az alábbi (a második gra-tinoli csatáról szóló tanulmányból vett) idézet érzékelteti:

Eman-sý Dāilad e baljós, éji homályba borult világot járva figyelt fel a kénsárga kámzsás alakokra, akiket első pillantásra anyroknak vélt. A sebesültek közt tallóztak, de ahelyett, hogy a menthetőket mentették volna, azokat emelték saroglyára, akikben alig pislákolt az élet lángja. A generális a vérnyomokat követve jutott el a tóparti ispotályáig, melynek oltára felett különös, háromszarvú szigílummal kivarrott imazászlókat dagasztott a közelgő égiháború szele.
Dāilad a levert pártütés Toronjában született és nevelkedett, így könnyen azonosította a szimbólumot: a guttarok sorából kiemelkedett Tharr bélyege volt, melyet a sárga fátylas utcanők és az önkínzó gyülekezetek tagjai viseltek. Elképzelni sem tudta, mi keresnivalójuk az utóbbiaknak a hadműveleti zónában – a hajnali eligazításon csak enraweli önkéntesekről esett szó, élveteg szentségtagadókról nem.
Mikor kérdőre vonta vezetőjüket, aki khó'tharrnak, azaz Tharr szószólójának mondta magát, az minden kétséget kizáróan eredeti császárgyűrűt mutatott neki, és

"...hangot adott abbéli óhajának, hogy enyéim menthetetlen társaik feltornyozásában segédkezzenek, mert azok kivéreztetése – így mondta – nem szenvedhet késedelmet.
Követtük őt a partszegélyre, hol a testekből rakott halmok álltak. A tó vize vértengerként háborgott a fekete ég alatt, s nekünk, kik mortorok lévén mesterségünkként gyakoroltuk a halált, szavunkat vette az irtózat és a harag. Egyeseket erővel kellett visszafognom, nehogy a csuklyásokra rontsanak, a khó'tharr azonban nem rettent meg, és így beszélt hozzám:
»Jeles primor, ki pallossal szolgálsz, ne vesd meg azt, kinek más a fegyvere! A sokaságnak, mi ellened készül, halandó sereg útját nem állhatja. Ideje, hogy a világ megtapasztalja az én uram hatalmát – az Övét, ki a vérnél szentebb kötelmet nem ismer, s méltó bosszút vesz a hősi holtakért. Segíts hát úgy, ahogy meggyőződésed engedi: vedd fejemet és engedj szabad folyást társaid dühének, hadd legyünk Tharr hasznos szolgái s hitének első mártírjai!«
Én pedig, ki a fordulatban égi jelre ismertem, kivontam házam örökjég pengéjét, mi Tabyrnach óta nem ízlelt rokoni vért, és teljesítettem kívánságát."


@mindenki: alább következett bűvdudás hozzászólása egy hivatkozással Macolm J. Hunt Kígyószív című regényére, amit sikerült félreértenem és összebarmolnom. Ezúton kérem az érintettek elnézését.
Viszont.
Orwella nem valódi isten, nincs állammonopol-kultusza és (nálam) semmilyen formában nem is gyógyít.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Vagy ott a Tűzön, vízen, árnyékban... és Tharr ragályfalói, ill. a Tharr pap vs Orvella papnő esete a falusiakkal.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

András;

hasonló... hogyismondjam... életerő-átcsoportosításra sem teheti képessé a híveit, mint amilyen például a boszorkánymesterek eszköztárát gazdagítja?

"... A mohos szobor alapján a Bűvdudás nyakigláb alak lehetett különös szemekkel. ..."

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

@bűvdudás: a hívei simán képesek lehetnek ilyesmire tapasztalati/profán mágiával, de az erőt biztosan nem tőle kapják hozzá. AD/O lényegétől idegenek a jobbító hatások.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv!

Belefutottam valahol a minap egy fajnévbe, nevezetesen a magganokéba. Lehet róluk tudni valamit? Emlékeim szerint egyszer régen már talán kérdeztem is, de vagy elfelejtettem a dolgot (öregszem), vagy elsikkadt a dolog. Előre is köszi!

G.

Wyrd bið ful ãræd.

 

Hozzászólás: Gáspár András írói fóruma #4

Üdv' maggan (farkasmanó) leírása a Bestiáriumbam olvasható, vagy a Rúna I. / 9.számában.