Gáspár András írói fóruma #4 (50 / 65 lap)

Az ÉSZ emlegetett Erentől nyugatra fekvő barbár törzseket, de gondolom a nyugat erdősödése ennek keresztbe tenne, kermir puszták meg nincsenek. Tulajdonképpen hol húzódik a határ: A Lorn folyásától nyugatra elvileg már beszélhetünk a vadonról?

A vadonnal kapcsolatos elképzelésemre választ adtál menet közben, de amire gondoltam, az elsősorban az ÉSZ erv terjeszkedését illetné: lévén földrajzilag eléggé körülhatároltak, gazdaságilag és kultúrális értelemben merre terjeszkednének/épitenének ki új szövetséges piacokat a későbbiekre? Anno azt hiszem még a yankari Pentád Daerimje volt erv alapíttatású (ahol amúgy a 3670 évek végéig működött térkapu is, amit később leromboltak), meg az anterrrai partszakaszugrik be, ahol ervek találhatóak, ezek kapcsolata milyen jellegű mondjuk az ÉSZel? Próbálnak valamilyen hatást gyakorolni rájuk északról, vagy befektetnek valamit északról anyagilag vagy egyéb módon a térségbe?

Békeidőben kereskedelem mindig jól jön, amúgy meg a Rémkép Kyria kbvázi szövetségesi hátországát meg érdemes fellazitani.

Utoljára Morrola szerkesztette (2018.04.11. 08:07:01)

@Morrola: az ÉSZ-szel egész kevéssé vagyok kompatibilis, de az Erentől nyugatra élő barbárokat semmi nem zárja ki. Pusztán arról van szó, hogy a kései hetedkorban nem tényezők.
A három (Vén-, Fehér- és Zöld-) Lorn-ág által határolt terület déli része Anublienhez, az északi Erlornadanhoz tartozik. Mindkettő pont olyan vadon, mint az északnyugati, ami hivatalosan a kyrek által Cantalnak nevezett Vén-Lornon túl kezdődik.
A tóvidék és Ediomad közti Kremira létezik, csak nem pusztaság, a körülhatároltságot pedig eleve kizárja az ynevi lépték: Erevín nagyjából akkora, mint Európa, és százmillós populációja van. A merún partvidék kikötőin és az ottani kalmárok sinemosai rokonságán át az egész kontinenssel kapcsolatban áll - ez bőven ellensúlyozza Toron beltengeri/szárazföldi erőfölényét.
Ervek mindenütt előfordulnak, de sehol nem alkotnak számottevő kisebbséget. A Quiron-tenger medencéje hagyományosan a toroni érdelszférába tartozik, amit az ifjabb civilizációknak (lásd még: Karnevál, aszisz belháború és vallásbéke) nem érdekük megkérdőjelezni.

@Andrash: nem informáltak félre. Az esszékötet kéziratát januárban leadtam, az "előkészületben" annyit tesz, hogy a kiadó dolgozik rajta.

Halihó, sziasztok!
Nem tudom, hogy jó helyen járok e itt ezzel a dologgal kapcsolatban, vagy vigyem a cuccot egy másik topicba? Szóval, arról lenne szó, hogy....
Ibara mélyének rejtelmek övezte, félelmes lakói a mahrahadik. Szó esett róluk az Aquir mágia summis fejezetében is, talán Renier gondozásában. Ősi fajzatok (talán aquirok, talán nem), akik legalább annyira megkeseredettek és gonoszak, mint Krán aquirjai, s a tudós fők számára épp ezért rejtély, hogy miért nem csatlakoztak korábban a Ranagollal paktáló szerzetekhez. Ősmágiájuk egyedi, jobbára asztrál és mentál alapú igézésekből áll. Termetre töpörödöttek, akárcsak Yoda mester , mégis mágikus potenciáljuknak köszönhetően rettegett hírnévnek örvendenek sivatag szerte. Testük ugyanis hihetetlen mennyiségű od energiát koncentrál magában, amiért is a krániak szeretik őket feldolgozni védőtalizmánná. Már, ha le tudják gyűrni őket, ami azonban nem könnyű feladat. A Homoki História leírása szerint egyiküknek, bizonyos Yar ul Hafiz nevű szerzetnek, példának okáért sikerült legyőznie a kráni Birodalmi Fejvadászklán ellene küldött különítményét. A dzsad közvélekedés szerint a mahrahadik az Ibara legnagyobb rabszolgatartói. Szerintetek ez az ősmágiát forgató népség melyből, ha két tucatnyi él már csak a hetedkorban a sivatagban, mióta rontja/ronthatja a levegőt az Ibara vidékén?  Az amundokhoz és a dzsennekhez fűzi e/ fűzheti e valamilyen kapocs őket és belekeveredhettek e a Manifesztációs Háborúba valamelyik fél oldalán, vagy inkább nem valószínű? Köszönettel!

@Ettin: a mahrahadit a Bestiárium (1994) dobta be, és kétségtelenül a sikerültebb kreatúrák közé tartozik. Azért nem emlegetjük gyakrabban, mert nem passzol igazán se az emberközpontú Ynevhez, se a régió irodalmilag beágyazott hatalmi viszonyaihoz.
A kalibere és a metabolizmusa alapján azt mondanám, Aquí, Mung és Mvah gyermekei közül való, a Nagyok háborújában (korok előtti kor) került Ynevre, és a Kilencek ármádiájának első hullámával kelt át a Sheralon - ez az egyik oka annak, hogy hírmondói két kézen (plusz-mínusz egy láb) megszámolhatók. A túlélésre és hatalmuk megőrzésére az újnépek uralta Ibarában lényegesen jobbak az esélyeik, mint az Azúr hold birodalmában, ami az amundok és a manifesztáció természetes ellenségeivé teszi őket... de az egyes mahrahadikat semmire nem kötelezi.

@bűvdudás: mahrahadi (és egy sor egyéb) témában a kánon üres halmaz. Nyugodtan linkeld közvetlenül, amit érdemesnek ítélsz rá, csak használsz vele az ügynek.

@Morrola: bővülget az folyamatosan, csak nem linerálisan/egyenletesen. Tavaly az előzmények voltak műsoron (a 13. zh-tól kezdve), de a második évtől a végéig tartó periódus csontjaira se ártana még némi húst pakolni. A jó hír az, hogy érdemi változások '97-től az új század közepéig nem lesznek; a 15. zh első fordulóját hosszú nyugalmi periódus előzi meg.
A konkrét kérdések jöhetnek magánban, válaszolok rájuk, amint tudok.

Ereni-elf iszony: Eligor nem szíveli a hosszúéletűeket, de az engedetlenséget és a zűrt még kevevésbé... szóval keményen szétcsap azok között, akik a távollétében fajközi feszültséget szítottak. Eleven szimbólumként még választása sincs: ez az Északi Szövetség eminens érdeke.

Kwyn'Lior: a beláthatatlan mérete, a szélsőséges klímája, a sovány talaja és a temérdek ellenséges törzse, fajzata, stb. miatt. Ne feledd, hogy Ynev embernépei nem égnek az ipari forradalom lázában, nem sokasodnak olyan tempóban, mint a 19. századi amerikaiak, ami pedig az arszíl gyökerű abasziszi társadalmat illeti, a hajózás és a kereskedelem hagyománya külön-külön is fontosabb számára, mint a földművelésé.
A déli irányú terjeszkedéshez a liori régiónak valami olyasmit kéne nyújtania, amit az asziszok a járt utak mentén (ti. a keleti/délkeleti városállamokban, a tengeren és annak túlpartján) hiába keresnek. Jelenleg kb. ugyanazt nyújtja jóval magasabb kockázattal és alacsonyabb megtérüléssel... szóval marad a godorai karavánút, maradnak az erődített pihenők, a lusta folyam, a tanúhegyek közt sündörgő nomádok meg a pusztában kóválygó porördögök.

@András: érkezett levél/üzenet tőlem?

@Goston: az hasznos lesz.

Elküldöm e-mailben. nem tudom mi történhetett.

Kedves Mindenki!
Ha rátekintek az Ibara térképére szembeötlik pár földrajzi egység/hegység neve. Sadam al-Jeze, Bashir – hátság, Hazema – gerinc, Dzseizan. Róluk hol lehet olvasni bővebben némi infót? Köszönettel és Szép Napot! 

@Gáspár András: Feltételezem, hogy Arda kővé vált erdeje afféle homoki elf szent/kegyhellyé lett az idők során, ahová időnként elmennek megemlékezni, mint társaik egy másik, általam nem ismert szent helynél tették azt a Halál havában történésében. Köszönöm, hogy idődből szántál rám! 

Nézegettem az új mk kártyalapokat, és ami feltűnt, hogy a kráni légiósok mintha irl ókori római katona + szamuráj (maszk) kombináció szerint lennének felszerelve. Úgy emlékszem Szinergium és toroni hadsereg kapcsán voltak olyan fejtegetések, hogy felszerelés szempontból is jóval fejlettebbek a ynevi hadseregek, és itt nem csak néhány rúnára gondolok. A kráni felszerelés sztenderdnek tekinthető, vagy ez csak valamely külső tartomány vagy expedíciós hadsereg megoldása?

@Myst: a szavakból épült légvárak megjelenítése komoly kihívás, az eredmény pedig - a befektetett időtől és energiától függetlenül - sosem lesz mindenki számára elfogadható, míg a képzelet az egyetlen képzeletanalóg grafikus felület, amit ismerünk.
Tény, hogy az új m*k illlusztrációk néhol erősen tapadnak az evilági referenciákhoz, de így is minőségi ugrást jelentenek a korábbiakhoz képest, amik (tisztelet a kivételnek) a legordasabb lakodalmas fantasy közhelyek szintjén képezték le Ynevet.
Ez a kráni nem az a kráni, akit a harmadik szemünk lát, de aki csinálta, jó helyen tapogatózik (amit a Boros-Szikszai duóról száz év ismeretség és ezer vázlat után se lehetett elmondani), a figura pedig éppúgy megfelel a célnak, mint a csillió dollárból sok éven át fejlesztett Skyrim birodalmi légiósa, aki dettó római... és még maszkja sincs.
A játék persze éppoly kevéssé szól róla, mint az új m*k pakli az ynevi seregek tárgyi kultúrájáról. Az innováció hiánya nyilvánvaló és szóvá tehető - a számonkérése részemről azért nem jön szóba, mert a dolog se leírva, se rendesen kitalálva nincs, így akkor se tudtam volna érdemi támpontokat adni hozzá a grafikusnak, ha kéri.
Egy csomó más laphoz kért, kapott és korrektül használta is őket.

@Ettin: legfeljebb annyit tehet, mert a mécset háromfelől tenger veszi körül... ami ugye túl nedves az ősi nép ízlésének.

Esakin-zugoly
Necta-Bierra (tartomány) hegycsúcsok övezte édenkertje; egy ősi vulkánrobbanás kalderájának maradványa, melyre az Oriana-öböl és a Keleti-óceán közt örvénylő szelek az évezredek során vastag termőréteget vontak. Godoniak emelte zarándokpihenőjét és ispotályát a kései hetedkorban a Domvik-egyház legpatinásabb iskolái övezik.

@Myst: a krániak kapcsán igazad van, a római légiók alulöltözöttsége és (relatív) alulpáncélozottsága viszont nem annyira a racionaliltásról, inkább a szűk keresztmetszetről szólt... azaz nem a harcmodor alakította őket ilyenné, hanem pont fordítva.
De ha már légiók és tárgyi kultúra:

Kyr légiós
A késő-negyedkori kyr civilizációról keveset tudunk azon kívül, amit az óceáni házak krónikái (...) elárulnak róla. Gyanítjuk, hogy felemelkedése az úmadarr két felvonása közt kezdődött, akár az Oltalmazó elveszett népéé, eszmeisége alakulását pedig nagyban befolyásolta az utóbbi vesztét okozó tűzözön. Tudjuk, hogy három alapvető minőséget (örökkévaló, eleven, holt) és ugyanennyi állapotot (gyarapodó, stagnáló, sorvadó) különböztetett meg, az anyagokat pedig ezek egyedi kombinációiként írta le. Az eleven-gyarapodó matériák természetben tapasztalt túlsúlya okán nem csak a Teremtés művére tekintett élő szervezetként, hanem a társadalomra és annak intézményeire, így a haderőre is. A lényegről mindent elmondanak a fegyvernemek ókyr elnevezései: a gyalogságé (spyniŝ) vázat, a papságé (nerŵr) velőt, a hadrendbe utolsóként betagozódó mágiaforgatóké (lgnyr) izmot jelent.

Hogy az expedíciós haderő gerincét alkotó légiók mennyiben számítottak tipikusnak a maguk idejében, máig nyitott kérdés. Tudjuk, hogy az első hullámban hét érkezett, a fradat-māri arcvonalat pedig huszonhárom veterán osszia* alkotta, kétséges azonban, hány légió értendő az utóbbi alatt. Be kell érnünk a bizonyosságal, hogy az óceáni házak gyalogsága alig harmincezer főt számlált, de négy világkorszaknyi fejlődés és tapasztalat testesült meg benne.

A kyr légióst – testalkatától és vérmérsékletétől függően – pajzs- (dentyr) vagy pengeharcosnak (clavyr) képezték ki és szerelték fel. Előbbi feladata a rohamok lendületének megtörése és a nagypajzsokból húzott fal baráti átjárhatóságának biztosítása, utóbbié az arcvonalból való kitámadás és az ellenség mielőbbi elpusztítása volt. Fő fegyverét, a héthüvelykes fúrókardot (mellyel akár két testet is átdöfhetett) szükség esetén fa-vagy csontnyélre erősített rövidpengére cserélte, melyet szigony vagy alabárd módján, azaz szúrásra és vágásra is használhatott.

A légiókra jellemző színezésű, ossziánként változó árnyalatú porcvértek nem csak látványnak voltak impozánsak. Kevésbé terhelték meg, de hatékonyabban óvták viselőiket a rideg crantai vaspáncéloknál, és nem hevültek izzásig a köröttük kavargó mágikus energiáktól, mint a helyi előkelők vérlunír harci öltözékei. Alkotóik ügyeltek rá, hogy ne vesszen ki belőlük minden elevenség; darabjaikat nem kellett egymáshoz szegezni, mert rájabőr módján fogazott széleik (a nagypajzsok élét és a legyezőként nyitható kispajzsok lamelláit is beleértve) erősen összetapadtak. A légiós számára a porcvért az volt, ami kagylónak a héj. Meztelennek érezte magát nélküle, és álmában sem gondolta, hogy kapcsolatuk - a közösen kivívott diadal után alig egy ezredévvel - végleg megszakad.

*A hetedkori ezresbrigád kyr megfelelője. Az expedíciós haderő légiói tág határok közt változó (de mindig páratlan) számú ossziából álltak.